Mivel igen közel állnak hozzám, az életmód vonalat is szeretném egy kicsit képviselni, de távol álljon tőlem a beauty guru magasságokba való emelkedés. Nem a világmegváltás a célom, csupán tapasztalatokat és gondolatokat szeretnék veletek megosztani, az már csak külön öröm, ha valakinek esetleg ezzel segítséget is nyújthatok.
Sok tervem van az oldallal kapcsolatban, amiket szertnék megvalósítani a jövőben,
Most pedig jöjjön, aminek jönnie kell!

Milánó minden világutazó listáján előkelő helyen szerepel, hiszen a divat egyik fellegvára, az olasz csizma egyik ékköve, így nem volt kérdés, hogy bizony nekünk is kötelező ellátogatni. Nos, hogy jól tettük-e, még most sem sikerült rájönni.

A rövid, de annál élménydúsabb millánói mesénk igen borúsan indult, a szó legszorosabb értelmében, hiszen a földetérést követően szinte ránkszakadt az ég az olasz városban. Első körben farkaséhesen kerestünk egy kávézót, ahol megbújhattunk a semmit sem kímélő vihar elől és szerencsénkre a végcélnak számító szállodától nem messze éppen akadt egy kedves kis pékség, ahol délelőtt tizenegy órakor egy pohár olasz borral indítottuk a napot - és akkor még nem tudtuk, hogy ez lesz a napunk fénypontja. Az eső töretlenül ostortomolta a várost, ez azonban nem szegte kedvünket, nem úgy a fáradtság: ázottan és fáradtan döltünk be az ágyba, az egy óra alvás pedig éppen elegendő volt ahhoz, hogy a felhők elvonuljanak, a Nap pedig végre előbújjon. A metrómegálló szinte a szálloda előtt volt, így a közlekedéssel abszolút nem volt gondunk. A jegyek is egész barátságos árban voltak - értsd: a két napos jegyért 9 eurót fizettünk- így végre kipihenten és nagy lelkesedéssel indultunk a városba. A metró pontosan a dóm előtt tett le, így amikor felértünk a lépcsőn az impozáns épület tárult elénk: pontosabb tárult volna, mivel indokolatlanul sok ember korzózott a téren, látszólag valami ünnepség közepébe csöppentünk, ahol fiatalok, gyerekek és szülők konfettiket dobáltak a levegőbe. Nehézkesen ugyan, de körbejártuk a környéket, bejutottunk a Vittorio Emmanuel Galériába, ami természetesen csaknem olyan csodálatos volt - ha nem csodálatosabb -  mint a fotókon. Az egy másik történet, hogy a pénztárcám tartalma valószínüleg  egy Gucci gombra sem lett volna elegendő.:)
Természetesen igyekeztünk belevetni magunkat a nagyvárosi éjszakai életbe, hiszen akárhány ismerősünk megfordult a divat városában, az bizony számos élménnyel gazdagodott a bent töltött esték folyamán. Útunk az Arco della Pace környékére vezetett, miután forródródot kaptunk egy kedves ismerőstől, aki él-hal a városért. Igaz, hogy a műemlékbe torkolló sétálón számos bár várta a vendégeket, mi azonban egy igazi, autentikus olasz éterremre vágytunk pastaval, borral és egy nagy adag világhírű olasz vendéglátással. Nos, foghúzva és korgó gyomorral ültünk be az egyetlen erre hajazó éterrembe, ahol a kezdeti jó hangulat bizony hamar elszállt. A legnagyobb problémát még véletlenül sem az jelentette, hogy kétszer is rossz ételt hoztak ki, a gond sokkal inkább a pincérek reakciójában rejlett: tulajdonképpen ignoráltak minket, mintha ott sem lennénk, így nagy nehezen fizetés nélkül - értem itt a arrabbiata helyett kapott halas, majd bolognai tésztámra - a bortól kissé becsiccsentve távoztunk, hogy most már bizony mi szórakozni fogunk, így visszatértünka központnak számít dómhoz. A probléma csupán az volt, hogy szombat estéhez képest a környéken egyetlen hely sem volt nyitva, és hiába kérdeztünk helyieket, ők is csupán a fejüket rázták, amikor útbaigazitást kértünk. Egy óra reménytelen bóklászás után a lehető legnevetségesebb megoldást választottuk: teljes harci felszerelésben, magassarkúban, sminkben, ingben és zakóban a Galéria mellett található McDonald's-ben elfogyasztottuk életünk legroszabb Big Mac-jét, majd keserű szájízzel tértünk haza meginni azt a három üveg kis aperolt, amit még útban a szállodához vásároltunk.
A reggeli ébredést követően igyekeztünk elfelejteni az esti csalódást, így remélve hogy végre valami olasz, vagy legalábbis normális étel kerül elénk a legjobb értékelést kapott - és a legközelebb lévő- Vanilla Bakery felé vettük az irányt, és mennyire jól tettük! A kávézó amelett, hogy fantasztikusan édes berendezést kapott, zseniális ételeket kínál nevetséges áron. Mi egy hatalmas bagelt kértünk tojással, krumplival és kávéval, és mindösszesen 10 euróval lett könnyebb a pénztárcánk, viszont egy jó darabig nem korgott a gyomrunk. Amennyiben valamit ajánlani lehet a városban, az bizony ez a kávézó, ide mindenképp el kell látogatni!
Természetesen a kötelező köröket is lefutottuk, jártunk a Santa Maria delle Grazie templomban, ami olaszországi viszonylatban ugyan szép - dehát a ló se csúnya, na. Ezek után végig sétáltunk egészen a dómig, ahol végre megszereztük a nyaralás első olasz fagyiját , én pedig végre újra átélhettem a Portugáliában kóstolt isteni Santini-s mangó élményt!
Aperol ívás nélkül olyan eljönni Olaszországból, mintha kihagytad volna a fagyit, vagy éppen a jó öreg pastat, a dóm melletti Aperol Terasz pedig csak ránk várt. Itt aztán volt miből válogatni, a lényeg  persze az Aperol volt, az ki nem maradhatott! A kilátás csodás volt, ahogyan tér felé magasodva koccintottunk a hideg koktélokkal már el is felejtettük az előző napi kellemetlen élményeket. Egy kellemes Aperol után már csak egy kávé eshet jobban, erre pedig a Dolce and Gabbana/Bar Martini-re esett a választásunk - extra élményt vagy szolgáltatást ugyan nem kaptunk, a szemnek azonban jól esett a látvány.
Estére már-már ráéreztünk a város hangulatára, az előző napi csalódást pedig a Vittorio Emmanuel galériában igyekeztünk kompenzálni. Habozás nélkül esett a választásunk a Galleria Restaurant-ra és talán mondanom sem kell, ez az este végre úgy telt, ahogyan azt elvártuk: isteni borok és ételek, fenséges környezet és remek kiszolgálás. Igaz, ezért már mélyebben a pénztárcánkba nyúltunk, viszont az előző este árnyékában ez mit sem számított, hiszen végre azt kaptuk, amit elvár az ember egy olasz étteremtől.

Konklúzió:
✓Aperol Teraszt feltétlenül látogasd meg
✓Nagyon - ismétlem- nagyon sok tüneményes kávézó- reggeliző hely vár titeket, egy brunchot mindenképp iktassatok be (a Vanilla Bakery egy álom, ha bármit ajánlanék Milánóban, ez az a hely)
✓ Olcsón meguszható ( gyönyörű szállodában voltunk, Wizz air járattal, összesen kb 40 ezer forintba került, és ennél még kedvezőbben is ki lehet jönni)

x A központ semmiképp sem bulihely, vagy csak minket került el messziről
x Az Arco della Pace tökéletes környék az alapozásra, egy jó vacsorára azonban kevésbé
x Egy hétvégénél több nem biztos, hogy szükséges

Nektek mi a véleményetek a divat olasz fellegváráról? Elrabolta a szíveteket vagy inkább csak a pénztárcátok lett könnyebb?

Millió puszi és ölelés,
Laura